SZENT TARZÍCIUSZ (D-51)
Az Eucharisztia vértanúja
2. Keresztények nehéz munkára ítélve
Az első és a második században a római császárok a keresztényeket üldözték. Nehéz kényszermunkára ítélték őket Az építkezéseknél akkor még nem használtak gépeket, hanem a keresztények kezükben cipelték a nehéz köveket. A római katonák ostorral hajtották őket a gyorsabb munkára.
3. Egy őrrel
Ezeket a kényszermunkára ítélt keresztényeket látogatta meg a kis Tarzíciusz. Az őrnek mindig finom bort vitt, hogy bemehessen a keresztények közé, és elbeszélgethessen velük a Jóistenről. Úgy érezte ilyenkor a kis Tarzíciusz, hogy közös imádságuk erősíti bennük szenvedéseik között a keresztény hitet. Az őr sokszor csodálkozva kérdezte tőle:
- Mit tudsz ezekkel a keresztényekkel beszélni?
De a kis Tarzíciusz megnyugtatta: nem számít, mit beszél velük, csak igya meg az általa hozott jó bort.
4. Egy római százados
Közben odaérkezett a római százados. Azt mondta az őrnek, a császár ünnepi játékokat rendeztet, és szüksége volna keresztényekre, akiket a cirkusz vadállatai elé dobnának. Az őr ijedten felelte:
- Nagyon sürgős építkezési munkák várnak befejezésre...
De a százados még szólni sem engedte tovább, sürgette, mutassa meg neki a keresztényeket. Főleg fiatalokra van szüksége - azok jól tudnak védekezni a vadállatok ellen, és ez még csak fokozza a nép jókedvét....
5. Földalatti börtönökben
A százados és az őr lementek a pincébe, ahol a fiatal keresztények voltak bebörtönözve. A százados kemény hangon válogatta ki a fiatalokat:
- Ezt add, meg aki ott ül, a mellette lévőt, azt a fiatalt ne feledd el!
6. Fábiusz és Cecíliusz beszélgetnek
Egy idős keresztény - Fábiusz - halkan mondja a fiatal Cecíliusz nevû diakónusnak:
- Ez a tiszt keresztényeket válogat a közeledő cirkuszi előadásokra a vadállatok közé.
- Ó, bárcsak engem választana! Boldog lennék, hogy életemet adhatom Jézusért, a hitemért, hiszen már egy éve hordom ezeket a láncokat - mondja Cecíliusz.
- Holnap, ha Tarzíciusznak sikerül bejönni hozzánk, elmondjuk neki, mi készül.
7. Cecíliusz beszél Tarzíciusszal
Tarzíciusznak sikerült ismét bejutnia a keresztények közé. Az idős keresztény mondja:
- Figyelj jól, Tarzíciusz! A közeli napokban sokan közülünk meg fognak halni.
- Mit tehetek?
- Értesítsd erről a pápát, és ha lehet, hozd el nekünk még egyszer az Oltáriszentséget! Nyugtasd meg társaidat, sikerülni fog, meglátod!
8. Átmegy az őrségen
Tarzíciusznak sikerül a megkettőzött őrség között elhagynia a börtönt.
- El kell futnom a pápához...
9. Germán őrök
Több germán őrt állítottak a keresztények közé. Ezek figyelmeztették a fiatal keresztényeket:
- Ne próbáljatok szökni, hanem induljatok a Kolosszeum pincéibe, parancsot kaptunk a szökevények megölésére....
10.A pápa papokkal
A pápa a keresztény papokkal a katakombákban tanácskozott. Ott tartották az istentiszteleteket is. Fájdalommal mondja az egyik keresztény pap:
-. Szentatya, nincs semmi remény, hogy megmentsük testvéreinket, akik a börtönben vannak, a haláltól.
- El kell juttatnunk hozzájuk az Úr Testét, az Oltáriszentséget, hogy erősek maradjanak a küzdelemben. De állandó felügyelet alatt vannak, szinte lehetetlen még a közelükbe is jutni
11. Egy pap a pápához fordul
Ekkor egy fiatal pap a pápához fordult:
- Elmegyek én, Szentatyám, bemutatom ott a szentmisét a börtön pincéjében, és ha nem tudok onnét kikerülni... hát ottmaradok..
- Isten nem azt parancsolja, hogy keressük a vértanúságot, hanem csupán azt, hogy elviseljük. Ez nem bátorság kérdése, hanem az okosságé. Szükség van még rád itt a szabadon élő keresztények között, hisz olyan kevés pap van már...
12. Tarzíciusz beszél a pápával
Tarzíciusz futva érkezik a pápához:
- Szentatyám, egy szakasz katona közeledik a Via Appián. Menjünk le gyorsan a katakombába!
13. A pápa
- Szentatyám, gondolkozott azon, hogyan lehetne eljuttatni az Oltáriszentséget haláraítélt testvéreinkhez?
- Igen, de túlságosan erős az őrség.
- Szentatyám, ahova nem tud bejutni egy felnőtt, oda még beférkőzhet egy gyermek.
- Légy jó, Tarzíciusz, holnap szentmise után határozunk.
14.A pápa szentmisét mond
Másnap a pápa a katakombákban szentmisét mondott. Így imádkozott:
- A mi Urunk, Jézus Krisztus Testének és Vérének vétele ne váljon ítéletünkre és kárhozatunkra, hanem szolgáljon testünk és lelkünk javára, és biztosítsa az örök jutalmat, a mennyországot.
15. Átnyújtja az Oltáriszentséget
Szentmise után a pápa odaadja az Oltáriszentséget a kis Tarzíciusznak:
- Fogd, Tarzíciusz! Ebben a kis zacskóban van az Eucharisztia. Az Úr, akit viszel, oltalmazzon téged, fiam! Indulj Isten nevében!
16. Tarzíciusz elhagyja a katakombát
Tarzíciusz kijön a katakombából, és így imádkozik magában:
- Uram, boldogan viszlek halálraítélt testvéreim közé. Olyan boldog vagyok, hogy így a szívemhez szoríthatlak Téged! Nagyon szeretlek Téged, és ha elfognának, boldogan adnám én is fiatal életemet Érted!
17. A Via Appián
Sokan haladtak a Via Appián, mint minden reggel. Senki sem figyelt fel erre a gyermekre, aki az út szélén bandukolt, keze keresztben a mellén...
18. Fiúk
Az út egyik részén fiatal fiúk játszadoztak. Így beszélgettek :
- Ostobaság lenne iskolába menni ma, a cirkuszi játékok előtti napon.
- Fogadni mernék, Tarzíciusz lesz az egyetlen, aki menni fog. ..
19. Vita
- Tudjátok, Tarzíciusz be akar vágódni a tanárnál.
- Irigyled, hogy jobban tanul, mint te? - így a másik fiú.
- Csak nem gondolod, hogy az a keresztény jobban tanulna, okosabb lenne nálam? Azt már nem!
- Honnét veszed, hogy keresztény? - kérdezték tőle.
- Csak úgy! Kitaláltam!
20. Maguk közé hívják
- Nézzétek, ott jön Tarzíciusz! Hívjuk ide! Tarzíciusz! Tarzíciusz! Jöjj közénk!
- Nézzétek, megy az iskolába!
- Hé, Tarzíciusz, gyere közénk, ne menj iskolába!
21. A fiúk között
Tarzíciusz odaért hozzájuk. Rögtön megállítják:
- Hagy fel már azzal a mintadiák szereppel! Maradj itt, játssz velünk!
- De én nem iskolába megyek, egy megbízásnak kell eleget tennem.
- Ugyan, hagyd már ezt a megbízatást! Nekünk pontosan egy személy hiányzik, hogy kedvenc játékunkat elkezdhessük. Itt kell maradnod, dögönyözzük meg jól!
22. Felfedezik a vászonzacskót
A gyerekek észrevették a kis vászonzacskót Tarzíciusz kezében.
- Mi ez a kis tarisznya, ami a tunikád alól kilibbent?
- Hagyjátok, semmi olyan, ami rátok tartozna...
- Ide figyeljetek, fiúk, ha Tarzíciusz keresztény, akkor ebben a kis vászontarisznyában van az a titok, amiről annyit hallottunk beszélni.
23.A vezetőjük
Tarzíciusz, felelj, keresztény vagy?
- Hagyjatok békén elmennem!
- Előbb azonban meg kell mutatnod, mi van abban a kis vászonzacskóban!
24. Menekülni próbál
Tarzíciusz ott akarja hagyni őket, közben mondja:
- Nem hagyom, hogy hozzányúljatok!
- Essünk neki valamennyien, rajta!!! Erővel vegyük el tőle!!!
25. Megragadják
Megragadják a kis Tarzíciuszt.
- Tartsátok erősen!
Ő így imádkozik:
- Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod...
- Mit morog ez?
26. Ütlegelik
A gyerekek elkezdik ütni a kis Tarzíciuszt.
- Te, te keresztény kutya, tedd, amit mondunk! A keresztények titkát akarjuk látni!
- Ehhez a zacskóhoz nem nyúlhattok, még akkor sem, ha meghalok!
27. Megverik
Erre a földre lökik a kis Tarzíciuszt, rugdossák, bottal verik, közben mondják:
- Leckéztessük meg alaposan! Nincs kegyelem a keresztényeknek! Verjük a fejét kővel! Lássunk neki! Rajta, nesze, nesze, te keresztény!
28. A földre teperik
- Üssétek ezzel a kővel a fejét! Addig verjük a fejedet, amíg kikészülsz!
- Nem baj, nem számít, megvédem Istenemet, Jézusomat, életem árán is!
- Akkor hát keresztény vagy? A keresztények titkát rejtegeted? Ide kell adnod!
29. Kővel ütik
Tarzíciusz az ütésektől kimerülten, de mégis erősen tartja kis kezével az Oltáriszentséget rejtő kis zacskót.
- Látod ezt a követ a kezünkben? Ha nem adod oda a kis zacskót, ezzel ütjük a fejedet! - és Arcába vágják a követ.
A kis Tarzíciusz halkan imádkozik:
- Jézusom, segíts, hogy erős legek! Bocsáss meg nekik, adj erőt nekem!
Közben tovább ütik a fejét, arcát a nehéz kővel.
30. Egy római százados
Egy római százados észrevette a kiabálást, és gyorsan odafutott.
- Mi történik itt? Megőrültetek?
- Százados, ez keresztény, aki a keresztények titkát tartja magánál!
- De hiszen ez Tarzíciusz, akit sokszor láttam a foglyok között, akik kényszermunkát végeznek... Igen, ő az. Megöltétek, zsiványok!
- Fussunk el gyorsan! - kiáltják, és elmenekülnek.
31. Lehajol a kisfiúhoz
A százados a kis Tarzíciusz fölé hajolva kérdezi:
- Kisfiam, hallasz engem?
A kis Tarzíciusz elhaló hangon felel:
- Te vagy az, százados? Nincsenek itt már a többiek?
- Nincsenek, elmenekültek.
- Nézz ide... nálam az Úr... el kellett volna vinnem testvéreimhez, akiket holnap a vadállatok elé visznek halálra.
Meghatódva felel a százados:
- Elviszem én, majd én elviszem, kis Tarzíciusz!
- De ha észrevesznek, azt hiszik majd, hogy te is keresztény vagy, és megölnek téged is...
- Nem számít, kis Tarzíciusz, mert ettől a perctől kezdve én is kereszténynek érzem magam.
- Köszönöm, suttogja Tarzíciusz - az Úr legyen veled - imádkozni fogok... imádkozni fogok érted...
32. Karjaiba veszi
A százados karjaiba vette a kis Tarzíciuszt, aki már nem lélegzett. Így imádkozott, karjaiban a kisfiúval:
- Uram, fogadd el kis testvéremnek, Tarzíciusznak áldozatát... tégy engem is képessé arra, hogy megvédjem a mennyei titkot, ilyen erővel, ilyen tûzzel. Segíts, hogy méltók legyünk ehhez a kis vértanúhoz életünkben. Ámen.